Hamarosan újra kinyit a Duna-parti jégsátor

Május elejétől újra fogadja a sportolni vágyókat a Dél-budai Jég- és Szabadidő Centrum a budafoki Duna-parton, a DunaFok Szabadidőpark tőszomszédságában. Már elkészült a remek műanyag borítás, amelynek köszönhetően görhokira is alkalmas lesz a talaj a nyáron, szeptembertől pedig újra a jégkorongozók vehetik birtokba a kerületi köznyelvbe jégsátorként bevonult létesítményt.

„Én a gépész vagyok, a buszsofőr, a mindenes – mondja mosolyogva vendéglátónk, Dobos Tamás, a legendás jégkorongozó, a magyar válogatott valamikori csapatkapitánya, amikor belépünk a Dél-budai Jég- és Szabadidő Centrum légzsilipes ajtaján. – Hivatalosan az egyesület elnöke vagyok, de valójában mindent csinálok. Ez egy kis klub, persze valamikor voltunk nagyok, százötven gyerekkel, hét edzővel, ez már a múlt, amikor még Pesterzsébeti Farkasoknak hívtak bennünket, de most már Budafoki Farkasok vagyunk.”

Odabent a talajt két műanyag borítás fedi. Ez már a görhokipálya, amelyet egy héten belül látogathat a közönség, meg természetesen a sportolók is, hiszen elsősorban nekik épült a létesítmény. Azaz nem sokat kell már várniuk az érdeklődőknek, újra megnyitja kapuit a jégsátor – ezúttal jég nélkül.

„A napokban került ide ez a kék műanyag padló, most raktuk föl, most festettük fel a vonalakat, amelyek megegyeznek a jégkorongpálya vonalaival – folytatja a kalauzolást az elnök. – Ez egy görkorcsolyapálya, itt fogjuk tartani az egyesületi edzéseket, de egy héten kétszer megnyitjuk a létesítményt a közönség számára is, ahogy télen a jégpályával is tettük. Május elején megnyitunk, pár nap múlva.”

Sokan érdeklődtek, hogy mikor nyílik már meg a jégsátor, a budafokiaknak nagyon hiányzott ez a sportolási lehetőség.

„Csak most jött meg a borítás, tíz éve vártunk erre a lehetőségre – magyarázza Dobos. – Bonyolult munka volt, ha megnézzük, ezeket a szegélyeket be kellett szabni ide a palánk mellé, szépen lekerekítve, ez bizony időbe került. Három nap alatt lefektették a szakemberek, meg kellett várni, amíg megszárad. Itt szeptemberig nem lesz jég, akkor indítjuk újra a korcsolyázást és a jéghokit. Tavaly novemberben nyitottunk, akkor azonnal elkezdtük a koritanfolyamot, negyven-ötven gyereket már összeszedtünk itt a kerületben. Le is igazoltuk őket, volt, akit mi tanítottunk meg korcsolyázni, visszavárjuk őket. Már csütörtökön is volt edzés, felavattuk az új borítást, de a közönségnek csak május elején nyitjuk meg a csarnokot.”

A műanyag borítás alkalmas arra, hogy jégkorong-specifikus fogásokat, bottechnikát tanítsanak a srácoknak, szóval a görhoki ideális kiegészítő sportja a jéghokinak. Az úgynevezett inline-skate-et, az egysoros görkorcsolyát használják a görhokihoz.

„Nagyon fontos, hogy meg tudtuk nyitni ezt a görhokipályát, mert az elmúlt tíz-tizenkét évben, amikor befejeződött a jégszezon, mindig a parkokban edzettünk, és az nem volt az igazi – mondja a klubelnök, miközben bejárjuk a vadonatúj pályát. – Most viszont szabályos méretű pályán tudunk gyakorolni, csak annyi a különbség, hogy nem jégen. Ez a játéktér teljesen rendben van.”

Közben figyelmes leszek a munkásokra, a villanyszerelőkre, ahogy elnézem, itt még nem fejeződtek be a munkálatok. Vajon mi készül még?

„Valóban, további fejlesztések folynak, most vágtunk neki a lelátó kialakításának. Szeretnénk szeptemberig befejezni. Ott, a két hangfal között lesz a lelátó, oda épül egy lépcsőforduló, ide pedig az előírásoknak, a katasztrófavédelem rendszabályainak megfelelő galériát szánunk. Amott pedig, a rövid oldalon már kialakítottuk a lelátót, csak le kell fedni. Már bajnoki meccseket is rendeztünk itt, felnőtt ob II-es mérkőzéseket játszottunk, utánpótlásszinten is, U16-os és U18-as meccseket. „Ezeket szeretnénk tartani, sőt, komolyabb terveink is vannak, szeretnénk idehozni a szlovák másodosztályú bajnokságot, szeretnénk elindítani a felnőttcsapatunkat a szlovák második ligában. És a Dél-budai Jég- és Szabadidő Centrumot szeretnénk megjelölni hazai pályánknak, ha a szlovák szövetség befogad bennünket. Ennek az az apropója, hogy az egy erős liga, és szeretnénk ott indulni.”

Most megváltozik a névhasználat, az új elnevezésben vagy a Budafok, vagy a Dél-Buda lesz benne. Ez a negyven-ötven gyerek, akiket a csarnokban tanítottak meg korizni, képviseli az egyesületet, a Farkasokat. Akiket a helyi óvodákból, iskolákból toboroztak Dobosék. A pesterzsébetiek lassan kikoptak innen, végtére is bonyolult volt a város másik végéből megközelíteni a pályát. Úgyhogy Budafok ezentúl már nemcsak a labdarúgásról és a kosárlabdáról lesz híres, hanem a hokiról is.

„Rengeteg gyerek érdeklődik a korcsolyatanfolyamunk iránt, fel akarjuk építeni Budafokon ugyanazt a modellt, amit 2006-ban Pesterzsébeten kezdtünk el. Akkoriban mi voltunk a pesterzsébeti jégpálya első bérlői. Most ugyanezt szeretnénk megvalósítani Budafokon. Az óvodás csoportjaink november óta folyamatosan jöttek, ezek a gyerekek nagyrészt tőlünk tanultak meg korcsolyázni. Buszjáratokat biztosítottunk nekik, a gyerekeknek ingyenes volt az oktatás.”

A hegyoldalból és a lakótelepről is rengetegen jöttek, Dobosék próbáltak olyan árakat kitalálni, ami megfelel a szülők pénztárcájának. Nem a profitmaximalizálás volt a cél, hanem hogy minél többen tanuljanak meg korcsolyázni. Persze sokan futballoztak mellette, nem mindenki kötelezte el magát a jégkorong mellett, de sebaj, az is óriási dolog volt, ha valaki megtanult korcsolyázni, és megszerette a testmozgásnak ezt a fajtáját. Hiszen nem muszáj minden gyerekből élsportolót nevelni, sőt…

Dobosék most azon fáradoznak, hogy létrehozzák a görkorikölcsönzőt. Ez létfontosságú, mert egy inline-skate, ez az egyvonalas görkori nem olcsó mulatság, ötvenezer forintnál kezdődik, ezt pedig kevés szülő engedheti meg magának, illetve a gyerekének. Főleg, hogy csak májustól szeptemberig, tehát négy hónapon át tudnák használni, mert aztán újra beköszönt a jégszezon.

Dobosék csapata tavaly döntőt játszott az országos görhokibajnokságban. Az ellenfél a MAC volt. A jéghokiban a honi második vonalban szerepelnek a Farkasok, mostanában próbálnak kilépni az amatőr világból. Sajnos azonban pénzkérdés a feljutás az élvonalba.

„A Pesterzsébeti Hoki Klub volt a pályázó hat éve, de ezt szeretnénk már elfelejteni, mert megismétlem, mi valójában már minden tekintetben budafokiak vagyunk. Pesterzsébethez már nincs semmiféle kötődésünk, a Pesterzsébeti Hoki Klub csak egy jogi személy, amely annak idején pályázott. Már csak annyi a szerepe, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma felé úgy számolunk el a taóval, mint PHK. Már pesterzsébeti játékosaink sincsenek, helyi srácok jégkorongoznak nálunk” – mondja Dobos Tamás, aki a XIII. kerületben lakik, a napi ingázás nem egyszerű dolog.

A lényeg, hogy a budafokiak mára határozottan megbarátkoztak a jégsátorral, még azok is megszokták, akik kezdetben ellenezték.

„A minap bejött ide hozzám egy kutyás hölgy, és azt panaszolta, hogy korábban itt sétáltatta a kutyáját. Elmagyaráztam neki, hogy ez a földdarab, ahová felhúzták a jégsátrat, korábban szemétlerakó, építésihulladék-lerakó volt, mi tulajdonképpen rekultivációt hajtottunk végre, iszonyatos mennyiségű sittet és szemetet vitettünk el a sátor helyéről. És amikor ezt elmondtam a hölgynek, egyből megenyhült…”

Akik pedig itt tanultak meg korcsolyázni, azok számára a Dél-budai Jég- és Szabadidő Centrum maga a megvalósult álom.

Ch. Gáll András